113 éve, október kilencedikén adták át hivatalosan a Halászbástyát.

Az ezerkilencszázas évek elején még így nézett ki a Halászbástya. Amióta királyok lakták a budai várat, azóta volt erődítmény is, az Árpád-házi királyok óta szolgált a Várhegy szálláshelyként és a környék védelmezőjeként. 

A várfalat gondosan erősítgették, mindig a hadviselésnek megfelelő tornyokat építettek hozzá, bárki is volt gazdája a várnak, magyar, török, Habsburg. A mai Halászbástya, a hajdani „Híradás” toronytól a Jezsuita lépcsőig terjedő bástyaszakasz alapfalaira épült, követve az egykori bástya hajtogatott alaprajzi elrendezését. A hajtogatott várfal-védelmi rendszerben a bástya vonala úgy törik meg, hogy az egyes szakaszok egymást oldaltűzzel védhetik. Ezt a szakaszt a Rákóczi-szabadságharc leverését követően építette az osztrák hadvezetőség. (A kör alaprajzú „Híradás”torony helyén épült a mai Halászbástya északi, karéjos főtornya.)

És nagyjából ez volt az utolsó hadi-célú karbantartás, a Vár erődjellegét hivatalosan1874-ben szüntették meg, onnantól aztán nem is áldoztak még a karbantartásra sem.

Viszont az omladozó falakat mindenki látta, a Pesti Szépészeti Bizottság már 1871-ben városrendezési pályázatot írt ki, és ebben is szerepelt a Halászbástya ügye. A Mátyás-templom átalakítása után aztán muszáj volt foglalkozni a bástyasorral is.  Az eredeti elképzeléseknek megfelelően ezt a területet is az ezredéves évfordulóra kellett volna rendezni, Schulek Frigyes a terveket el is készítette, de az építkezést végül csak 1899-ben kezdték meg, és több részletben valósult meg. 1901-ben és 1902-ben készült el a déli és északi lépcső, de az egész Halászbástyát az építkezés teljes befejezését követően, 1905. október 9-én adták át a fővárosnak, írja a Wikipédia.

Forrás:
ittlakunk.hu